Friday, October 10, 2008

ಭ್ರಷ್ಟ ಪತ್ರಕರ್ತ ಬಂಧನ..ಅಮಾನತು...!

ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮ ಇತರೆ ಕ್ಷೇತ್ರಗಳಿಗಿಂತ ಭಿನ್ನವಾಗೇನೂ ಉಳಿದಿಲ್ಲ.
ಸರಕಾರಿ ನೌಕರ ಒಂದು ಕಡತವನ್ನು ಮತ್ತೊಂದು ಟೇಬಲ್ ಗೆ ವರ್ಗಾಯಿಸಲು ದುಡ್ಡು ಕೇಳುವಂತೆ, ಪತ್ರಕರ್ತ ಸುದ್ದಿಯೊಂದು ಅಚ್ಚಿಗೆ ಹೋಗಲು ದುಡ್ಡು ಕೇಳುತ್ತಾನೆ. ಈ ಮಾತು ಹೇಳುತ್ತಿದ್ದಂತೆಯೇ ಹಲವರು "ಎಲ್ಲರೂ ಹಾಗಲ್ಲ. ನಾವು ಇದುವರೆಗೆ ಯಾರಿಂದಲೂ ಒಂದು ಪೈಸೆ ತಗೊಂಡಿಲ್ಲ" ಎಂದು ಅವಲತ್ತುಕೊಳ್ಳ ಬಹುದು. ಅದು ನಿಜ. ಎಲ್ಲರೂ ಭ್ರಷ್ಟರು ಎಂದು ದೂರುವ ಉದ್ದೇಶ ಈ ಲೇಖನದ್ದಲ್ಲ. ಪ್ರಾಮಾಣಿಕರಾಗಿರುವ ಕೆಲವರಿಂದಾಗಿಯೇ ಇಂದಿಗೂ ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮದ ಬಗ್ಗೆ ಕೆಲವರಲ್ಲಾದರೂ ಗೌರವ ಕಾಣಬಹುದು. ಅದಿರಲಿ.
ಕೆಲ ವರ್ಷಗಳ ಹಿಂದಿನ ಮಾತು. ಪ್ರಮುಖ ವಾಣಿಜ್ಯೋದ್ಯಮ ಸಂಸ್ಥೆಯೊಂದು ಪತ್ರಿಕಾ ಗೋಷ್ಠಿ ಕರೆದಿತ್ತು. ಎಂದಿನಂತೆ ವಾಣಿಜ್ಯ ವಿಚಾರ ವರದಿ ಮಾಡುವ ಪತ್ರಕರ್ತರು ಹಾಜರಿದ್ದರು. ಅವರು ಗೋಷ್ಢಿ ಮುಗಿಸಿ ಹೊರಡುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಎಲ್ಲರ ಕೈಗೂ ಬೆಲೆಬಾಳುವ ಉಡುಗೊರೆ! ಅವರಲ್ಲಿ ಕೆಲವರು ಸ್ವಲ್ಪೇ ಹೊತ್ತಿನಲ್ಲಿ ಅವೆನ್ಯೂ ರಸ್ತೆಯಲ್ಲಿ ಹಾಜರ್. ಉಡುಗೊರೆಗಳನ್ನು ಅಂಗಡಿಗಳಿಗೆ ಮಾರಿ ಜೇಬಿಗೆ ದುಡ್ಡು ಇಳೇ ಬಿಟ್ಟುಕೊಂಡು ಕಚೇರಿಯತ್ತ ನಡೆದರು. ಈಗಲೂ ಈ ಸಂಪ್ರದಾಯ ಮುಂದಿವರಿದಿದೆ.
ಕೆಲ ತಿಂಗಳುಗಳ ಹಿಂದೆ ಪ್ರಮುಖ ಪತ್ರಿಕೆಯೊಂದರಲ್ಲಿ ಒಂದು ನೂತನ ದುಬಾರಿ ಮೊಬೈಲ್ ಪೋನ್ ಸೆಟ್ ಬಗ್ಗೆ ಕಾಲು ಪುಟದಷ್ಟು ವರದಿ ಅಚ್ಚಾಗಿತ್ತು.
ಅದರ ಹಿಂದಿನ ರಹಸ್ಯ ಏನಪ್ಪಾ ಅಂದರೆ, ಆ ಕಂಪನಿ ಜಾಹೀರಾತು ವಿಭಾಗದ ಉದ್ಯೋಗಿ ಪತ್ರಕರ್ತನಿಗೆ ದುಬಾರಿ ಸೆಟ್ ನ್ನು ಗಿಫ್ಟ್ ಕೊಟ್ಟಿದ್ದ! ಗಮನಿಸಬೇಕಾದ ಅಂಶ ಎಂದರೆ, ಅದೇ ಕಂಪನಿ ಆ ಪ್ರಮುಖ ಪತ್ರಿಕೆಯಲ್ಲಿ ಕಾಲು ಪುಟದಷ್ಟು ಜಾಹಿರಾತು ನೀಡಬೇಕೆಂದರೆ, ಲಕ್ಷಗಟ್ಟಲೆ ಹಣ ನೀಡಬೇಕಿತ್ತು. ಆದರೆ ಜಾಣ ಉದ್ಯೋಗಿ, ಉಡುಗೊರೆಯನ್ನು ಪತ್ರಕರ್ತನಿಗೆ ನೀಡಿ ಕೆಲವೇ ಸಾವಿರಗಳಲ್ಲಿ ತನ್ನ ಉದ್ದೇಶ ಈಡೇರಿಸಿಕೊಂಡಿದ್ದ!
ಪತ್ರಕರ್ತರ ವಲಯದಲ್ಲಿ ಜನಜನಿತವಾಗಿರುವ ಒಂದು ಮಾತೆಂದರೆ - "ವೃತ್ತಿ ಜೀವನವಿಡೀ ಪ್ರಾಮಾಣಿಕನಾಗಿದ್ದು; ನಿವೃತ್ತಿಯಾಗುವ ಹೊತ್ತಿಗೆ ಪ್ರಭಾವ ಬಳಸಿಕೊಂಡು ಜಿ-ಕೆಟಗರಿಯಲ್ಲಿ ಒಂದು ಬಿಡಿಎ ಸೈಟ್ ಗಿಟ್ಟಿಸಿಕೊಂಡರೆ ಸಾಕು". ಬಿಡಿಎ ಒಂದು ನಿವೇಶನ ಎಂದರೆ ಹತ್ತಾರು ಲಕ್ಷಗಳ ವ್ಯವಹಾರ. ಹೀಗೆ ಪ್ರಭಾವ ಬಳಸಿಕೊಂಡು ಲಾಭ ಪಡೆದವರು ಹಲವರು ಇದ್ದಾರೆ.
ಕೆಲವು ಸಂದರ್ಭಗಳಲ್ಲಿ ಪತ್ರಿಕೆ ಮಾಲೀಕರು ವೈಯಕ್ತಿಕ ಲಾಭಕ್ಕಾಗಿ ಪತ್ರಿಕೆಯನ್ನೇ ಮಾರಿಬಿಡುವ ಅಥವಾ ಅಡ ಇಡುವ ಉದಾಹರಣೆಗಳೂ ಉಂಟು. - ಇದಿಷ್ಟೂ ಪ್ರಿಂಟ್ ಪತ್ರಿಕೋದ್ಯಮದ ಮಾತಾಯಿತು. ಇನ್ನು ವಿದ್ಯುನ್ಮಾನ ಮಾಧ್ಯಮದ ಮಾತು ಶುರು ಮಾಡಿದರೆ, ಮತ್ತೊಂದು ಬ್ಲಾಗ್ ಗೆ ಬೇಕಾಗುವಷ್ಟು ಸರಕು ಸಿಕ್ಕೀತು.
ಆದರೂ ಮಾಧ್ಯಮಗಳಲ್ಲಿ ದಿನಕ್ಕೊಂದಾದರೂ 'ಲೊಕಾಯುಕ್ತ ದಾಳಿಗೆ ಡಿ ಗ್ರೂಪ್ ನೌಕರ ಬಲಿ' ಎಂಬ ಸುದ್ದಿಗಳಿರುತ್ತವೆ. ಒಂದು ಘಟನೆ ನೆನಪಾಗುತ್ತೆ. ಬೆಂಗಳೂರು ವಿಶ್ವವಿದ್ಯಾನಿಲಯದಲ್ಲಿ ಉನ್ನತ ಹುದ್ದೆಯಲ್ಲಿದ್ದವರೊಬ್ಬರ ವಿರುದ್ಧ ಭ್ರಷ್ಟಾಚಾರದ ಆರೋಪಗಳಿದ್ದವು. ಸಿಂಡಿಕೇಟ್ ಆತನನ್ನು ವೃತ್ತಿಯಿಂದ ಅಮಾನತು ಮಾಡಿ ತನಿಖೆಗೆ ಆದೇಶಿಸಿತ್ತು. ಅದೇ ಸುದ್ದಿ ಅಂದಿನ ಟೈಮ್ಸ್ ಆಫ್ ಇಂಡಿಯಾ ಮುಖಪುಟದಲ್ಲಿ ಅಚ್ಚಾಗಿತ್ತು. ಖಾಸಗಿ ಶಾಲೆಯಲ್ಲಿ ಅಂದು ಪ್ರೇಯರ್ ಮೀಟಿಂಗ್ ಸಂದರ್ಭದಲ್ಲಿ ಪತ್ರಿಕೆ ಓದುವ ಸರದಿ, ಅಮಾನತ್ತುಗೊಂಡಿರುವ ಅಧಿಕಾರಿ ಮಗನದು. ಶಿಕ್ಷಕರೊಬ್ಬರು ಅಮಾನತ್ತಿನ ಸುದ್ದಿಯನ್ನೂ ತಪ್ಪದೇ ಓದಬೇಕು ಎಂದು ಗುರುತು ಮಾಡಿಕೊಟ್ಟಿದ್ದರು. ಹುಡುಗ ಸುದ್ದಿ ಓದುತ್ತಲೇ ಕಣ್ಣೀರು ಹಾಕಿದ. ಕೆಲ ಹುಡುಗರು ಅದು ಅವರಪ್ಪನದೇ ಸುದ್ದಿ ಎಂದು ಕಿಚಾಯಿಸಿದರು. ಮನೆಗೆ ಮರಳಿದ ಹುಡುಗ ಇಡೀ ದಿನ ಮೌನಿಯಾಗಿದ್ದ. ಊಟ ಕೂಡ ಮಾಡಲಿಲ್ಲ. ಇದು ಸುದ್ದಿಯ ಪರಿಣಾಮ. ಆದರೂ ಭ್ರಷ್ಟ ಪತ್ರಕರ್ತ ಬಂಧನ ಅಥವಾ ಅಮಾನತು ಎಂಬ ಸುದ್ದಿ ಎಲ್ಲಿಯೂ ಪ್ರಕಟವಾಗುವುದಿಲ್ಲ ನೋಡಿ!

3 comments:

Anonymous said...

I am reminded of our days in journalism. For some people it may sound like 'Ajji Turubina Kathe' but I share these memories with the belief that these values are universal.

I was with Kannada Prabha during late eighties and early nineties. One evening I was back in the office from a Business press meet in a star hotel. needless to say the organisers had generously distributed gifts to us. a senior colleague from Indian Express who had also come to the press meet came to me and asked, shall we exchange our gifts? I agreed and asked Why?! with surprise. His answer put me on track immediately and never did I take any gift from that day onwards. he said, Sathya, let me tell you frankly, i am here not for any idealism. Mere salary would not keep me here. These gifts keep me going. and I saw your gift is three times bigger than mine!' He was an intelligent, senior reporter, who was looked upto by juniors like me!

On another occassion, gifts were sent to office for those who had gone for coverage. as i was not in the office when the PRO had come it was left with the Chief Reporter. Sri. Ram Prasad was the Chief Reporter in KP then. On my arrival in the office, he called me and gave me the gift. I told him I dont take gifts. He tried to convince me and lure me. But I was firm and politely said, Sir, I know you are testing me. you dont have to take the trouble. He was immensly happy. It could be seen in his broad smile. He shook my hand and said you have chosen a difficult path. all the best to you.

Sri. Ram Prasad also narrated how his efforts to encourage clean journalism did not find any support from journalists' organisations. He had made a suggestion to publish the names of such journalists who donot take any gifts in any form in the annual reports and diaries of the Journalists Organisations/Associations. but the suggestion had recieved a cold response!


However, I was not alone. there were many of us, mostly youngsters, (in those days, ofcourse) who never heeded to gifts, lunch, drinks etc.,

Sathya S.

yogesh said...

hello mr blogger
u tell me what s ur aim by doing this nonsense work?
i think u dont know about journalism.
u dont know profesionalism of journallists.
i think u r negetiv minded fellow
i think u r saddist


dialy i go though this blog becouse of pritty entertainment.

Supreeth.K.S said...

ಹೌದು, ನಿಮ್ಮ ಚಿಂತನೆ ಸರಿಯಾಗಿದೆ. ಪತ್ರಕರ್ತರು ತಮ್ಮದು ಜವಾಬ್ದಾರಿಯಿಲ್ಲದ ಅಧಿಕಾರ ಎಂದುಕೊಂಡು ತಮ್ಮೊಬ್ಬರನ್ನು ಬಿಟ್ಟು ಜಗತ್ತಿನೆಲ್ಲಾ ಜನರ ಬಗ್ಗೆ ಮಾತನಾಡುತ್ತಾರೆ. ಯಾರನ್ನು ಬೇಕಾದರೂ ಟೀಕಿಸುತ್ತಾರೆ. ವ್ಯವಸ್ಥೆಯನ್ನು ಮನಸೋ ಇಚ್ಛೆ ಹೀಗಳೆಯುತ್ತಾರೆ (ಇಂಗ್ಲೀಷ್ ಪತ್ರಿಕೆಗಳಲ್ಲಿ ಸರ್ಕಾರಿ ಉದ್ಯೋಗಿಗಳ ಭ್ರಷ್ಠತೆಯ ಬಗ್ಗೆ ಬರೆಯುವ ಶೈಲಿಯನ್ನು ಓದಿ ಗಾಬರಿಯಾಗುತ್ತದೆ).
ಜನರಿಗೂ ಒಂದು ಮಟ್ಟಿಗೆ ಅರಿವು ಬೆಳೆದ ನಂತರ ಪತ್ರಕರ್ತರಿಗೆ ತಮ್ಮ ಸ್ಥಾನ ಯಾವುದು ಎಂಬುದನ್ನು ತೋರಿಸಿಕೊಡುತ್ತಾರೆ ಎನ್ನಬಹುದು...
ಉತ್ತಮವಾದ ಬ್ಲಾಗ್, ನಿಮ್ಮ ಕಾಳಜಿ ಹಾಗೂ ಪರಿಶ್ರಮಕ್ಕೆ ಅಭಿನಂದನೆಗಳು